A kiváló néprajzkutató, Schmidt Éva megbízására 1993 télutóján résztvehettünk egy hanti medvetoron, az Ob partján fekvő Polnovat falujában. Az eseményről Halmy György rendezésében film készült, nekem pedig megengedték, hogy fénykép-felvételeket készíthessek az általam fontosnak vélt szertartási mozzanatokról.
A Medvetor jelenleg az obi-ugor népek legnagyobb, egyedülállóan fontos ünnepe. A hantik (ismertebb nevükön osztyákok), valamint a másik obi-ugor nép, a manysik (vogulok) eredetileg nem ezt az egyetlen nagy ünnepet ülték az évkörben, és nem ezt az egyetlen állatot, a medvét tisztelték mindenek fölött. Pontos tudomásunk van róla – nem kis mértékben éppen Schmidt Éva jóvoltából -, hogy eredetileg kettős ünneprend uralkodott az obi-ugoroknál. Az egyiknek a főszereplője valóban a medve volt. Az ő ünnepe mindig a téli időszakra esett, és éjjel tartották. Akár nőstény volt, akár kan, mindenképpen nőnek öltöztették – így tesznek ma is -. és kislánynak szólítják. Aki meglőtte, az lesz az apja, és a maga édeslányaként bánik vele egészen a szertartás végéig.
A másik ünnep főszereplője eredetileg a ló volt. Ünnepe mindig a nyári időszakra esett, és nappal tartották. Férfiünnep volt ez, szemben a Medvetor női jellegével. Két lábon állt tehát ez az évköri ünneprend. Az orosz hódítók, az ortodox egyház közreműködésével, már a cárizmus idején könyörtelenül kiiktatták a veszélyesebbnek ítélt férfi-összetevőt ebből a csodálatos, egyszerre kozmikus és üdvtörténeti nagyságrendű együttesből. Így maradt magára, többé-kevésbé megtűrt ünnepként máig a Medvetánc.