A magyar népballada a „kis év” menetében pergeti a maga cselekményét, mégpedig úgy, hogy egy-egy történet rendre két-két állatövi jegyérvénytartamom – mai szóhasználattal: csillagászati hónapon – vezet végig bennünket. A hagyományosan számon tartott, híres-hírhedt „balladai homály” éppen abból adódik, hogy a hónapváltások alkalmával megváltoznak a bolygó-uralmi, illetve erőben léti viszonyok. Így a ballada első felében kialakult történelmi-társadalmi helyzet általában váratlan fordulattal billen át a második cselekmény-egységbe.
A régi stílusú magyar népballadának általában nő a főszereplője. Kádár Kata, Görög Ilona, Júlia szép leány, Molnár Anna és így tovább. Az egész évkört be tudjuk teríteni női főszereplőkkel. Csakhogy mindjárt azt is észrevehetjük, hogy így fél lábon áll a műveltségünk. Ezen a létszinten ugyanis főszerepben nem jelenik meg férfi. Vagy mégis? Csak eddig kimaradt a számításunkból?
Pap Gábor