Leltárt akartam készíteni arról, aminek én még tanúja voltam: egy Élő magyar lexikont, amelyben falusi szolgalegénytől az egyetemi tanárig, Szamosközy Erdélyétől a mi reformmozgalmunkig, a görög tragikusoktól Ady Endréig: minden magyar réteg túlélő múlt s magyarrá élt európai hatás felvonul.

A második részben, az Alsóvárosi búcsú-ban, Jó Péter bíró nagybátyjához, egy katolikus püspöki városba kerül, s mint a piaristák tanítványa lábol át az utolsó békeéven s a háborún – a férfivá tevő csókig s a forradalomig. A harmadik rész az ifjúságról szól, melyben a férfivá lett ember egyéniségét eszméken és nőkön végleg kiformálja. Három fejezetből áll.

Egy szűzi és kíméletlen, halálos veszélyű és füvész-gyöngédségű viszonyban az a nehéz ógörög-középkori-parasztanyag forr itt elevenné, amelyet archaikus lélek-nek kereszteltem el.

A két viszony, szellemi s érzéki, körül persze megint százával hevernek a lexikon-lapok: falusi kommunard, régi Erdély, Középkor, Józsefváros, Egyetem, kocsmák és nagyszállók, botanika a budai hegyekben, az ellenforradalom vezérkara s az ipar alvilága. Amikorra mindezeken átvágja magát, a hős megérett rá, hogy az életét valamire föltehesse.