A "honismeret" szót már Fényes Elek használta 1842-ben, de széles körben aligha terjedhetett el, mert Czuczor Gergely és Fogarasi János nagy szótára 1864-ben még nem regisztrálja, s lehetséges, hogy Nagy Miklós albumának rokon alakú alcíme tette lehetővé.

S ő adott neki tág értelmet, mely a hazai tájak és népek ismertetésén kívül a nemzeti történelem fontos tudnivalóit, históriai és művészeti emlékek, valamint történeti élet- és jellemrajzok tárgykörét is magában foglalja. A honismertető albumot, épp történeti koncepciója által, erős nemzeti szellem hatja át.

A szádelői völgyről vagy az aggteleki cseppkőbarlangról szóló közlemények természeti szépséget és ritkaságot mutatnak be, a legtöbb leírás tárgya azonban nemzeti múltunk egy-egy mozzanatát idézi fel, mint Pannonhalma, Vajdahunyad, II. Rákóczi Ferenc szülőháza, gyakran a közelmúlt dicső emlékeit, mint a szabadságharc csataterei, Branyiszkó, Batthyány Lajos szobra.

Az ismertetett épületek közt nemcsak ódon várak és romok kapnak helyet, hanem az akkori modern építészet jelességei is: a pesti Vigadó, a Nemzeti Múzeum díszterme

• példái a haza alkotó erejének, ösztönzői a jogos nemzeti büszkeségnek. S helyet kaptak a történelem csendes tanúi, a falusi templomok.