Egy rendkívül érdekes könyvet tart kezében a kedves Olvasó. Azok számára is izgalmas, akik a magyar múltat kutatják, de azok számára is, akiket csak a máig ható ősi művészet érdekel. A berlini szkíta kiállításon a könyvben szereplő időszámítás előtt III-II évezredben készült kőbálványok faragásait mint elő-szkíta alkotásokat mutatták be.

A különböző lelettársulások és radiokarbonos kormeghatározások nem hagytak kétséget afelől, hogy ezeket a szejma-turbinoi típusú bronztárgyakat a korai bronzkor kezdetéhez (Szamusz, Krotovo, Elunino, Okunyev stb.), vagyis a kifutó Kr.e. III. évezred végéhez és a Kr.e. II. évezred elejéhez kell kötni.

Dél-Szibériában, éspedig az Okunyev-kultúra területén ez a különben tajgára korlátozódó kiterjedési terület átnyúlik a sztyeppére is.

Az a tény, hogy létezett egy olyan motívum- és szimbólum-kánon, amit ezeknek a kultúráknak a hordozói megértettek, és amely része volt a szellemi-vallási elképzeléseik világának, mindenesetre jól összeköti az Okunyev-kultúrát a szkíta-szibériai állatábrázolással; és ez

• elvi szempontból
• alapvetően közös vonásuk. Nem lehet véletlen, hogy az eredeti Okunyev emlékoszlopokat később nem ritkán beépítették a szkíta-kori kurgánokba, méghozzá tudatosan úgy, hogy azok ornamentikája látható maradt. Az állatstílus, és különösen az olyan tanújelek, mint a szarvaskövek és a spoliumokból kiásott Okunyev emlékoszlopok, melyek hidakat alkothatnának a leginkább még csak mitikusan értelmezett múlt felé, feltűnő módon elsősorban a szkíta-kori vezető réteg monumentális sírépítményeiben fordulnak elő, amelyek éppenséggel ebben a korban jelennek meg, és a kora-vaskori kultúra lovasnomád népei eme új korszakának egy további jellegzetes ismertetőjegyét képezik. A kiadvány fontos részét képezi a katalógus is, amely 300 emlék leírását és rajzát tartalmazza." A mellékletben közölt tanulmány a sok-sok szimbólum közül egyetlenegyet emel ki és vezeti végig az útját egészen Magyarországig