Ezt a könyvet olyan magyar turistáknak ajánljuk, akik szeretik a szép tájakat, a békés természetet, a meghitt kirándulásokat, a hófödte hegycsúcsok között megbúvó égszínkék tavakat. Azoknak, akik a szomszédos Ausztria egyik "ékszerdobozát", Mozart városát, Salzburgot választják úti céljuknak, s akiknek kedvük, idejük és lehetőségük van arra, hogy két-három hét alatt kényelmesen bebarangolják a környéket, kiélvezve egy kellemes nyaralás minden örömét.
Napjainkban, amikor takarékossági és egyéb megfontolásokból egyre inkább előtérbe kerülnek a hazánktól nem túl messze levő turisztikai célpontok, úgy érezzük, legfőbb ideje, hogy felhívjuk a magyar uras figyelmét Salzburg és környékének látnivalóira, a táj szépségére, kellemes klímájára, jó megközelítési lehetőségeire és a minden igényt kielégítő, könnyen hozzáférhető szálláslehetőségekre. Salzburg környékének, a három tartományra kiterjedő egykori "sókamarai birtok"-nak, Salzkammergutnak minden látnivalóját és érdekességét még ennyi idő alatt sem lehet végigjárni, felfedezni. Ebben bizonyára az olvasó is egyetért velünk.
Mire vállalkozik hát mégis ez a könyv?
Szerzőjének régi alapelve szerint most is arra, hogy a legérdekesebb és a legegyszerűbben elérhető látnivalókra hívja fel a figyelmet. Olyanok, amelyeket viszont vétek volna "kihagyni"...
Leírásunkat az autós turisták útvonalát rajzoljuk meg és követjük, de mivel könyvünk valamennyi települését vonattal vagy busszal is elérheti az utas, ahol csak lehet, utalunk ezekre a lehetőségekre is.
Kedvcsinálóképpen lássuk csak, mire számíthat az uras, ha elfogadja az általunk nyújtott "vezérfonalat" - amely persze egyáltalán nem tekinthető "szentírásnak", kisebb-nagyobb kitérőket mindenki tesz. Hiszen épp az ilyen váratlan egyéni "felfedezések", s a járt útról való letérések eredményezhetik a nyaralás legmaradandóbb élményeit!
Szóval: ha ránk hallgat az utazó, Bécs megtekintése után nem a Salzburg felé tartó, kitűnő minőségű autópályát választja - hacsak nem az a vesszőparipája, hogy szabadságának óráit százhúszas tempóban robogva szereti eltölteni -, hanem egy keskenyebb, ugyancsak jó minőségű, de sokkal több látnivalóval kecsegtető úton bebarangolja az osztrák Duna-kanyart, a kisebb-nagyobb dombokkal övezett, várromokkal koronázott Wachaut. Linz után kissé délre fordul, s néhány kilométer múlva máris az Attersee hűs habjaiban lubickolhat! Egymást érik itt a kedves kis községek és városkák, melyeknek alpesi tetős, muskátliktól roskadozó házaiban könnyen találhat kedvére való és megfizethető szállást. Távolabb a kisebb, de még festőibb Mondsee várja, egy azonos nevű "tündérvároskával", amelynek főterét - a színesre festett, díszletszerű házacskákat - nem felejti el, aki egyszer látta! És ha éppen szerencséje van az utazónak és vasárnap délelőtt érkezik, akkor mindjárt a helyi rezesbanda muzsikáját is élvezheti. Elöl a tekintélyes, komoly léptű tamburmajor, nagy bottal és a vállán átvetett díszszalaggal, mögötte a banda, tiroli ruhában, bőrnadrágban, hosszú harisnyában.
Csillognak a napfényben a tubák és a trombiták, fújja a szél a tollakat a vadászkalapon, a falusiak és turisták önfeledten integetnek és fényképeznek, legtöbben talán a kisfiút, aki apró kocsin húzza a nála kétszer nagyobb dobot...
A repertoár csaknem mindig Johann Strauss, no meg a helybéli népdalok melódiái.
S innen már csak egy ugrás Salzburg! Ha éppen július van vagy augusztus - s miért ne olyankor érne ide az utas? -, akkor az Ünnepi Játékok lázában ég Wolfgang Amadeus városa! Zsúfoltak az utak, dugig teltek a föld alatti prakolóhelyek, tudom, az autós most legszívesebben visszafordulna. Mozart szülőháza előtt, a szók, de elegáns Getreidegasséban úgy hullámzik fel-alá a tömeg, mintha valami stadionból áradna kifelé az emberfolyam a futballmeccs után... A kirakatok gyönyörűek, az áruk szépek, az árak - ha lehet - itt még magasabbak mint másutt. A kirakatokban mindenütt plakátok és operaelőadások szereplőinek fényképei. A szűk utcában mintha a festői kis cégérek is mosolyogva néznék ezt az élő "lávafolyamot"... Persze azért sok meghitt pillanat is várhat ránk Salzburgban. Ha sikerül megszabadulnunk autónktól, egy-egy pillanatra talán egyedül maradhatunk Mozart emlékével, felcsendülhet bennünk a "nagy" g-moll szimfónia vagy "A varázsfuvola" valamelyik dallama. Egy kis időre elandalodhatunk a Dóm bensőséges csendjében, s ha felmegyünk a várba, megérthetjük, miért szerették oly sokan ezt a várost a múlt századok nagyjai közül. Ha van még időnk, szaladjunk ki Hellbrunnba, ahol tucatnyi mókás vízijáték vár bennünket, s ha el nem ugrunk, bizony rögtön orronfröcskölnek a játékos kedvű parkőrök valamelyik "titokzatos" vízköpővel...