„Szerelmesek ​voltunk, szabadságot akartunk, élni akartunk. Nem akartunk sem hősök, sem ötven év múlva kőszobrok lenni. Amikor lőttek féltünk, káromkodtunk, imádkoztunk. Amikor azt hittük, hogy győztünk, boldogok voltunk. ’56 szép volt, és fájdalmasan gyönyörűséges.”

Nagyapám mesélt így azokról az októberi napokról, amelyek mára kötelező tananyaggá, érettségi tételekké lettek. Minden ami kötelező, adatokká, évszámokká, dolgozatfeladatokká válik és így észrevétlenül elveszti titkait, elveszti szépségét, elveszti azt a fájdalmas gyönyörűséget, amit nagyapám emlékezete megőrzött 1956-ról.
A Csapataink harcban állnak filmforgatókönyv-regény nem kötelező tanagyag, csak egy lehetőség, hogy elkészítsd saját ’56-os filmedet. A történet, a forgatókönyv, a hősök adottak, neked már csak olvasnod kell és filmet forgatnod. Filmet, amelynek te vagy a rendezője, operatőre, aki a leírt anyagból képeket álmodik, hogy a kész alkotást majd képzeleted filmvásznán legyen látható.
A regény hősei annyi idősek mint te, 14-18 éves lányok, fiúk, akik a forradalom napjaiban fegyvert fognak és harcolnak a szabadságért. Harcolnak, s közben szerelmesek lesznek, félnek, őrültségeket csinálnak. Élnek és álmodnak.
Miklós, Éva, Pubi és az angol fotóriporter Norman története 1956 november 3-án és 4-én játszódik. November 4-én hajnalban a szovjet csapatok megtámadják Budapestet. Az a szabadságharcos csoport, amelynek hőseink is tagjai, szembeszáll és harcol a szovjet páncélosokkal. Ez a könyv az ő életüket, a forradalom utolsó napjának történetét meséli el, azt a napot, amikor a szabadságért még „Csapataink harcban állnak”.
Meskó Zsolt