Megyery Sári, a német film ünnepelt Sacy von Blondelje azok közé a ritka csillagok közé tartozik, akinek a tollal is sikerült önmagukat kifejezni. Viharzó életét, sziporkázó egyéniségét, fiatalon is gazdag élettapasztalatát a 30-as évek elejétől írott nagy sikerű regényeiben tette közkinccsé. Az sem mellékes, hogy a regények megnyerték a kor jelentős íróinak, köztük Karinthy Frigyesnek megbecsülését, szeretetét, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy olyan nőközpontú műveket alkotott, amelyek a lelki problémákkal küszködő nők tanácsadói lettek. Ahogy ezt egy szellemes francia kritikus megfogalmazta, könyve elengedhetetlen kellék a nők számára, "kis cipzáras pszichoanalízis a kézitáskában a púder és a szájrúzs mellett".

Részlet a könyvből:

Percekig nézi a vacsoraasztalt hunyorgó tekintettel, hol közelebbről, hol messzebbről, igazgatja a tányérokat, evőeszközöket, felcseréli a poharakat, egymástól távolabb húzza az ezüst gyertyatartókat, úgy fordítja a porcellán menülapot, hogy olvasható legyen rajta az írás és azon tanakodik, a magas vázát a piros rózsákkal, vagy az alacsony gömbvirágtartót a bennük úszkáló aranysárga dáliákkal hagyja-e az asztalon. Hosszas próbálgatás után tudja csak elhatározni, hogy mégis ahogy eredetileg volt, a tarka mezei virágokból font fűzért tegye vissza a csipkeszalvétákra. Csak amikor mindezzel elkészült, lép az asztal mellé tolt, bicikli lábon guruló italoskocsihoz és az üvegeket egyenként felemelve, a világosság felé tartva sorra vizsgálja, nem üres-e valamelyik. Konyak, wermouth, gin van bőven, a cointreau kicsit kevés - holnap rendelni kell, mára még elég, néhány coctail kitelik belőle - de az is lehet, hogy Miklósnak eszébe jut és paradicsomcoctailt akar keverni, ahhoz is itt a Worcester, meg a bors. Furcsa, Miklós menynyire szereti ezeket a torokkaparó, csípős ízeket és ijedten jut eszébe, hogy ma elfelejtett neki zöldpaprikát hozni a városból. Talán Kisnének volt annyi esze és hozott a piacról. Szalad a konyhába. A szakácsné a tűzhely mellől riadt buta pislogással bámul rá.