Maurice Paléologue 1913-tól 1917 májusáig a Francia Köztársaság szentpétervári nagykövete volt, a háború alatt a szövetséges országok legfontosabbikának nagy hatalmú képviselője II. Miklós mellett. A szarajevói merénylet előestéjétől, 1914 júliusától fogva naplót vezetett.

Feljegyzése az óvatos és lojális diplomata politikai helyzetrajzának és az érzékeny magánember megfigyeléseinek és gondolatainak ötvözete.

A tehetséges és nagystílű diplomata-államférfitól, olykor szándéka ellenére, értesülünk róla, hogy egy béna óriás-bürokrácia miért kénytelen fiai millióinak vérével korrigálni az államgépezet hibáit, hogy hogyan kerülnek országrészek és népcsoportok a másik ország hatalmába a harmadik ország érdekei miatt, hogy nagyhatalmi étvágyában és győztes-kegyetlenségében néha mennyire hasonlít egymásra egy keleti dispotikus állam-szörny és egy kecses nyugati demokrácia.

A művelt, elegáns, gunyoros, szellemes és fölényes világfi pedig elénk rajzolja a lovagias és korlátolt Miklós cár, a szegény hisztérikus cárné, a gyönge cárevics, a szépséges nagyhercegnők, a csoda-kék-szemű Raszputyin finom portréit, a derengő északi tájakat, az orosz "ancien régime" utolsó pillanatainak elegáns enteriőrjeit, pompás udvari és vallási ünnepségeit, a nyomorúság és fényűzés, a besúgórendszer és bizantinizmus birodalmának különösségeit.

S utolsó hónapjaiban a mélyből feltörő roppant hullámok, a februári forradalom és a kettős hatalom hatalmas, elnagyolt vázlatait.