Kitaláltam egy szót Monar: az élet házát neveztem el így. Kísérleti terep a narkósok számára. A Monar pontosan 1978. október 15.-e óta működik.

Olyan csoport, amely segít a narkósokon, kezét nyújtja azoknak, akik elsüllyedőben vannak. A Monar tevékenységei közé feltettük a reménytelenül beteg embereket, a vírushordozókkal vagy AIDS-s betegekkel való törődést és alapítottunk egy menedékhelyet számukra.

Szeretnék arról mesélni, hogy honnan jött az ötlet, mielőtt ez a sikeres hálózat létrejött volna.

Klinikai pszichológiát tanulva, szenvedő emberekkel foglalkoztam, neurotikusokkal, alkoholistákkal. Megismerkedtem a pszichikus betegségek különböző területeivel.

Így 1974-ben, egy pszichiátriai kórházban találtam magam. Úgy éreztem magam, mint egy hajótörött, megpróbáltam feltalálni magam, kerestem a módját, hogy hogyan segíthetnék ezeken az embereken. Mindig azt hittem, hogy a baráti gesztus, a segítő kéz, a védő kar olyan érték, amit mindenki szívesen elfogad.

Nem ismertek, idegen voltam és csak később értettem meg miért.

Farizeusnak és ritka szemét alaknak tartottak. Össze voltam törve.

Elegem lett abból, hogy sikertelen vagyok és szinte semmilyen kapcsolatom nincs velük.

Eltökéltem, hogy mindent egy lapra teszek fel. Elmegyek a csoportjukba és megnyílok előttük. Elmondok mindent, hogy mit érzek, és mit gondolok.

Az eredmény ez lett, hogy néhányuknál bevágódtam. Megdöbbentettem őket a számukra eddig ismeretlen partneri viszony kialakításával.

Más viszonyba kerültünk egymással, gyógyításukban sikeresebb lettem.

A pszichoterápia olyan, mint egy gyónás. Mindnyájan illúziókban éltünk: ők abban, hogy megszabadulnak szenvedélyüktől, mi pedig abban, hogy hozzásegítjük őket ehhez.

A sorozatos narkózás kezdett nagyon megviselni bennünket. Rájöttünk, hogy a kórházi közeg nem kedvez a gyógyulásuknak. Ott tartózkodásukat kényszerűnek érezték.

Kiléptem hát a kórházból és megpróbáltam önállóan élni és az álmom is teljesült.

Létrehoztunk egy osztályt Glasgowban.

Elkezdtem kidolgozni egy olyan működési tervet, amely a narkósok esetében eredménnyel kecsegtet.

Két program volt. Az egyik az oktatási ügy számára, a másik a pedagógus elképzeléseiről.

Mindent, amit csináltam, mindig megbeszéltem a közösséggel, hiszen úgy határoztam, hogy együtt dolgozzuk ki a programot. Így alakult ki többek között rendszerünk legkegyetlenebb szabálya: az elv, hogy a közösség kizár bárkit, aki megszegi a narkó vagy az alkohol absztinenciát.

Ez a humánus eljárás úgy érzem helyes választás volt. Morális parancs az életért harcoló többség érdekében. Sorban érkeztek a levelek a MONARHOZ, amelyek segítséget kértek és támogatták az eszménket. Ezek a sikerek meggyőztek arról, hogy további MONAR-házakat kell létrehozni.