Változó világunkban elbizonytalanodik értékrendünk, ha nem értjük azt, ami még megmaradt nekünk. Gyermekeink igényei, ha nem lesznek rokonok a miénkkel, s nem becsülik, ami a miénk – nem értik majd, hogy miért születtek ide…

„Az éremnek két oldala van” – szoktuk mondani, amikor több oldalról világítunk meg valamit. Manapság ez különösen megszívlelendő módszer, mivelhogy már rég elfelejtettük egyes szokásaink értelmét, és nem is tudjuk, hogy mit cselekszünk. Pedig mi vagyunk (mindnyájan!) az a nép, akiknek a néprajzban feltárt összefüggések világítanának rá olyan tartalmakra, amik valaha értelmét adták a ma már mechanikus cselekedeteinknek – érdemes hát megismerkedni néhánnyal. Különösen az ünnepeinkre vonatkozóan alakult át a hozzáállásunk, mégis önkéntelenül hordozzuk bennük a régmúlt emlékeit és értékeit.

A világ változik, s a különböző népeknek a különböző sorsa másként alakítja a közös emberi szokásokat, sőt sokszor összekavarja. Mi magyarok szigetként élünk itt Európában, amit főleg nyelvünknek köszönhetünk de sokszor így alakulnak szokásaink is. Bár múltunk lehet ősi – ez sok esetben kétségtelen – de a mai kereszténységhez is köthetőek. Sokban azonban felismerjük még a keleti hitvilágbeli elemeket is. Múltunkra vonatkozóan így tudatosításuk új feladat, saját feladat, hogy ne merüljön magyarságunk eredője végleg a feledés homályába!