A népművészetben egy tárgy akkor jó, ha hasznos = használható. De ha használható, akkor szép is kell legyen – fel is díszítik (írják-írókázzák a kerámiát, a hímzések mintáit – a „nagyírásosokat” Kalotaszegen, „írózzák” a hímestojásokat Gömörben, és „vaspennával” írják a kopjafákat is ugyanott). Az írás pedig olvasást feltételez, és tartalmi mondanivalót! A „minta” akkor válik „jellé”, ha (a megfelelő helyen) tartalmat is hordoz, közvetít!

Ez igaz kellene legyen a „magas” művészetekre is!