Kötetünk a magyar honfoglalásig terjedő őstörténetet, a Moháccsal záródó középkort, majd az önálló fejedelemség kialakulását és megszilárdulását tárgyalja 1606-ig.
A legtöbb új ismeretet az olvasó kétségtelenül az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai által sokoldalúan megvilágított őstörténetről kapja: különösen Dacia római tartomány életéről, továbbá a római kultúrát elsöprő és a maguk sajátos kultúrájával helyettesítő türk, germán és szláv népek hosszabb-rövidebb itteni időzéséről és régészeti hagyatékáról.
A középkori Erdély fejlődése a Magyar Királyság történetébe illeszkedik. A kötet bemutatja, hogyan ment végbe a magyarok, szászok, románok betelepedése, miként alakult ki az erdélyi vajdaság intézménye, hogyan jött létre a három etnikum - magyar, német, román - mellett a három rendi nemzet - magyar, szász, székely -, s mik voltak a feudalizmus erdélyi sajátosságai.
Az utolsó nagyobb egység azt vizsgálja, hogyan lesz a Szapolyaiak keleti magyar királyságából a körülmények kényszerítő hatása alatt megszülető államalakulat, mely a reformáció nyomán a kultúrában is sajátosságokat mutat fel, s lassacskán egy országtudatot is kialakít.