Aki a történelmi Erdélybe a Nagyvárad-Kolozsvár útvonalon érkezik, Bánffyhunyadon találkozik először a kalotaszegi népi művészet eredményeként értékelhető - a fejedelmi-protestáns korban történt lassú és következetes átalakulás nyomán sajátossá váló esztétikai szemléletet tükröző - kőből épített, jellegzetes tornyú és tetőszerkezetű, festett, kazettás mennyezetű, a tájegységre jellemző református templommal.
A gazdagon díszített templombelsőbe lépő látogatóban rögtön felsejlik a reformáció hajnalán megfogalmazott régi igazság, amely szerint a protestáns templomoknak puritán egyszerűségű, fehérre meszelt, díszítésmentes falaikkal is hirdetniük kell, hogy híveik hátat fordítottak a világi hivalkodásnak. Akkor mi ez az ellentmondás?! A válasz nem késik, ha átengedjük magunkat annak a megnyugvást hozó sajátos érzésnek, amely a templom csendjében lelkünket megérinti. Rádöbbenünk arra, hogy az érzékeinket rabul ejtő "látvány" csak akkor jelent igazi értéket, ha él benne a hívő ember Istent kereső lelkének őszintesége.

(Részlet a könyvből)