Talán sehol sem zártabb Krúdy álomvilága, mint a két "Vörös postakocsi"-ban - hiszen a postakocsi tulajdonosa, a legendás, tatárfejű magyar, Alvinczy Eduard (akit, úgy mondják, a híres kártyázóról és lófuttatóról, Szemere Miklósról mintázott) éppoly halhatatlan, mint egy másik Krúdy-hős, Szindbád - s a második regényben öreg korára éppoly szomorú és magányos is. Ez az álomvilággá emelkedő századvég mégis érintkezik, ha csak furcsa sorsokban, kis tragédiákban és legendákban is, a valósággal. Főképp a regény másik szereplője, a bús költő és hajdani hírlapíró, Rezeda Kázmér alakjában, akit a rejtélyes sors távolból, szerelmei által Alvinczyhoz kapcsol. Rajta keresztül halljuk meg a regény ironikus-érzelmes végkicsengését is, mikor azt mondja: "A legtöbb férfi negyvenedik esztendeje közeledtével buddhista lesz." Mert Rezeda Kázmért az öregkor küszöbén ez a buddhizmus menti meg a szerelem további szenvedéseitől.
A kötetet Ferenczy Béni művészi illusztrációi díszítik.