Kovai újabb mitikus meseregényének egyik gyakori színhelye a római cézárok csodálatos kertje, ahol a mindenkori császárok rejtelmes áldozataikat mutatják be szobrokba öntött, halhatatlan titánokként tisztelt isteneiknek és istennőiknek, hogy a földi élet befejezésére után maguk is titánokká, istenekké válhassanak. De soha nem lehet titán az, aki földi életében a zsarnoki hatalom hordozója.

Zsarnokká válik tehát Tiberius császár, Róma "aranykorának" egyik uralkodója, mert úgy akar halhatatlan isten lenni, hogy megöli a hatalmára törő cselszövőkkel együtt hordozóit is.

A regény mitikus képekben vonultatja fel az olvasók előtt az "aranykor" csodálatosan színpompás ünnepségeit, a valóságos történelmi háttérből pedig előtűnnek a kor valóban legendás alakjai: a már gyermekkorában bosszúért élő Agrippina, aki bosszújának kielégítése érdekében hajlandó két testvérét, majd később anyját is elpusztítani: örök vetélytársa, a szerelem papnőjévé váló Messalina Valeria, aki isteni mámort gyújtó lényével forrása lesz a titáni tetteknek, a halhatatlan gondolatoknak, de a hatalommal együtt őt is birtokolni vágyó zsarnokságának is.

A "Cézárok kertje" pedig nemcsak a későbbi császárok: Caligula, Claudius, halhatatlan harcosok: Macro, Cassius Cherea, örökké élő költők és filozófusok: Silius Silanus, Seneca olümposzi gyönyöreinek oltárát, hanem vesztőhelyüket is szimbolizálja. Az írói fantázia szárnyalása csak kísérője a valóságnak, a művészi mese mögött végig érezhető a kor társadalmának történelmi atmoszférája.