Néhány esztendővel ezelőtt egy antikváriumban, ahová évek óta csütörtökönként járok, a kezembe akadt a Könyvbarátok Szövetsége által 1930-ban kiadott Mai Magyar Múzsa című költészeti album, amit Vajthó László szerkesztett. A kötetben a költők versei mellé többek között Babits Mihályról Schöpflin Aladár, Bartalis Jánosról Szentimrei Jenő, József Attiláról, Szabó Lőrincről, Illyés Gyuláról Várkonyi Nándor, Erdélyi Józsefről Németh László, Füst Milánról Komlós Aladár, Juhász Gyuláról, Somlyó Zoltánról, Szép Ernőről Kosztolányi Dezső, Kosztolányiról és Kassák Lajosról Túróczi-Trostler József, Karinthy Frigyesről Kárpáti Aurél, Sárközi Györgyről Szerb Antal, Lesznai Annáról Fülep Lajos ír kiváló (ma azt mondanánk) miniesszét. A kötetet a kor grafikusai által készített portrék, portrévázlatok, ceruzarajzok illusztrálják, tartalmilag is hangsúlyosan árnyalva a korrajzot, amit kapunk.
Az ötlet egy darabkáját elloptam.
2002 decemberétől 2003 tavaszáig csaknem száz, általam önkényesen kiválasztott kortárs magyar költőnek postáztam el ugyanazt a felkérő levelet. Ebben, majd pedig telefonon, esetenként személyesen kértem, hogy küldjék el költészetükre legjellemzőbb, vagy a számukra legkedvesebb, esetleg általuk a legszebbnek tartott, ötven-hatvan sornál nem hosszabb versüket; indokolják meg, miért éppen azt választották, írjanak rövid önéletrajzot, állítsák össze legfontosabb műveik listáját, és nevezzenek meg egy pályatársat, aki életművüket legfeljebb kétezer leütés terjedelembe, miniesszé formájában elemzi, esetleg értékeli. A versek beérkezésének sorrendjében felkértem a kiválasztott pályatársat, hogy az adott életműről készítsen esszét. Saját kezű aláírást nem csak a költőktől, de az esszéíróktól is kértem. A kézjeggyel lesz teljesebb a sokszorosított önarckép.