A haza, ez az erős, összekötő fogalom olyan gazdag tartalmú és érzelmi telítettségű, hogy keresni kell, miként ragadjuk meg lényegét. Talán a kezdetektől lehetne elindulni. A ház, ahol születtünk; gyermekkorunk utcái, terei; a bennünket körülölelő falu vagy város; a határ, amelyekben egyre messzebb merészkedtünk a pajtásokkal, miközben kitárult előttünk a felnevelő táj. Így vezettek a lassan táguló körök "széles e hazáig".
Azt hiszem, tartalmat adó érzelmekkel a haza iránt azok rendelkeznek, akik a maguk kisebb köreiben is igazán otthon vannak. Akik még látják maguk előtt a nagyszülők mára elenyészett tanyáját, akik ottjártukkor elballagnak az egykori iskolához, akiket egyszervolt áhítat tölt el a régi templomban; s a kopott kultúrház vagy az átalakított nagyvendéglő láttán a hajdani bálok hangulata visszazsong szívünkben. Nekünk, jászoknak a Jászság jelenti azt a helyet, ahová gyökereinek akkor is kötnek bennünket, ha az élet másfelé vezette utunkat. Találkozzék két jász az országban bárhol, vagy akár az óceánon is túl, első kérdésünk: mi újság odahaza? Mikor voltál otthon?
S most itt van a kezünkben ez a jász képes krónika, amely közelben és távolban minden jásznak és nem jásznak hírül adja, megmutatja, mi van odahaza: a Jászföldön. Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész képein az élet folyik a maga természetes rendje szerint, jön a múltból, lüktet a jelenben és tart a jövő felé. Ez a monografikus képalbum - Alexa Károly ihletett szövegével - valamennyi jász települést megjelenít, láttatva az Alföld északi peremén, a Zagyva és a Tarna folyók közötti területen hazára lelt jászok mindennapjait, ünnepeit, természeti és emberi környezetét