Helikopterrel körözünk a Vértes fölött... Nagy magasságbólé erdős háta mint érintetlen, üdezöld sziget emelkedik ki a kultúrtájból. Ha azonban alacsonyabbra ereszkedünk,  nyugaton és északon - Oroszlán-Tata felől - a bánya- és iparvidék pora és füstje száll felénk. Megdöbbenve látjuk, hogy az erdők milliárdnyi falevelét szürke por borítja. Az iparvidék "tüdejét", az erdőt füst, korom, mész és cementpor lepi el. "Előre az eocénprogramm megvalósításáért! Több cementet az építőiparnak!" - Helyes, igazuk van, de a bányászok, ipari munkások, mérnökök - családjaikkal együtt - a közeli Vértestől jó levegőt, felüdülést várnak. Közben a külszíni fejtések állandóan fogyasztják az erdőt. "Több fát a bútoriparnak!" - Helyes, de közben a nehezen erdősülő dolomit vékony termőrétegén gyorsított ütemben folyik a fakitermelés. De nézzük a fehér sziklák sorát Mór és Csákvár között. Kő- és murvabányák sebei tátonganak mindenfelé. Egyeseket sikerül megszüntetni, helyükben nagyobbakat nyitnak, s nagyobb gépekkel dolgoznak. Gánt-bányatelep előtt óriás gépek sora fejti, őrli a dolomitot. Csak porfelhő alatt mehetünk befelé a Vértesbe! Mi továbbmegyünk, de a szociális otthon öregjei szívhatják vén, fáradt tüdejükbe a port. A bauxitszállítás pedig viszi a vörös port. A tatai szénmedence és a gánti bauxit feltáró fúrásai nemrég találkoztak, majdnemhogy "ütköztek" a Vértes legszebb bükkösében a Pátrácosban. Észak-kelet felől is újabb szennyezési veszély, a Bicskei Hőerőmű fenyeget. Termelni kell, de a természet megfelelő ismerete, szeretete, védelme nélkül ez csak látszólag nemzetgazdasági érdek. Ennek az írásnak célja, hogy megismertesse a Vértes természeti, táji értékeit, szépségeit. Mindezt a természet és az ember szeretete és féltése diktálja. Úgy véljük, hogy elsősorban a Vértes körül élő ember érdeke, hogy megőrizze. A Vértes erdei, faóriásai, árvalányhajas gyepszőnyege, színes virágai, virágillata és madárdala, szikláinak szépsége, múltja és jelen mindnyájunké. Kérjük a Kedves Olvasót, főleg, ha geológus, szén-, bauxit- vagy kőbányász, agronómus, erdész vagy vadász, vagyis az anyagi termelés irányítóit, döntéseik előtt, termelőmunkájuk közben, a tervek és teljesítmények igézetében gondoljanak a gazdasági, természetvédelmi érdekek összehangolására - a jelen és a jövő nemzedéke érdekében.