A nő, Szulák Andrea (Internetes álneve: A NÉNI)
Énekes és színésznő. Azon a júniusi estén dühösen ért haza szentendrei otthonába. Fárasztó napja volt, utálta a világot, hogy megnyugodjon, kinyitott egy üveg bort, leült a számítógép elé, s rákapcsolódott az egyik internetes honlap beszélgetős (chat) rovatára. Néhány perc múlva találkozott a fiúval, akivel gyakorlatilag percek alatt összeveszett. Élvezte a vitát. Végül megadta az e-mail címét, és várta a folytatást. A fiú másnap válaszolt, ezután fél évig leveleztek úgy, hogy nem árulták el egymásnak valóságos létüket. A legfurcsább az egészben, hogy látásból már korábban is ismerték egymást. Sőt egy születésnapi bulin udvariasan elbeszélgettek a hazai televíziózás nehézségeiről. Nem sejthették, hogy ekkor már hónapok óta tudták egymás legrejtettebb titkait...

A férfi: Kirády Attila (Internetes álneve: DON)
Televíziós újságíró. Azon a júniusi éjszakán egyáltalán nem volt dühös. Találkozott egy régi barátjával, söröztek, megbeszélték a világ fontos dolgait, aztán mindenki ment a dolgára. A fiú hazament, szokása szerint végigböngészte a világháló híreit, majd kipróbálta az egyik chatrovatot. Akkor először. Tetszett neki a netes kavalkád, élvezte a megszólalók nyíltságát és szabadságát. Már nem tudja, hogyan keveredett össze a lánnyal. Az azonban biztos, hogy idegesítette kioktató stílusa. Másnap csak azért írt neki, hogy elküldje a francba. Fél év múlva találkoztak személyesen. Akkor már jó barátként, mégis ismeretlenül. A döbbent találkozó után a fiú elsősorban azért szégyellte magát, mert néhány héttel korábban egyik barátjának "öntelt tyúkként" emlegette a nőt. Persze nem sejthette, hogy legféltetteb titkainak tudóját sértegette...

Részletek Szulák Andrea magánlevelezéséből:
Gratulálok! Sok mindenhez... Elsőként magamnak, hogy sikerült belefutnom egy kissé infantilis, de annál önelégültebb férfisovinisztába. Védekezz, csak védekezz! De nem zavar, hogy nem támadok? ... A csaj összehúzta a szemét s a pofámba vágta: Á, szóval ti az interneten nyomjátok! Net-szex? Kurva izgi... S élvezitek is?... Ma már azt hiszem, nem az ilyen típusú nőkre van szükség. Ha szentimentális ne legyen racionális. Ha okos, ne legyen érzékeny. Ha szép, ne tudja magáról. Ha csúnya, hazudja azt, hogy szép... A tehetségtelen, sikertelen emberek zsidóznak, a gyáva, örömtelen beszűkültek cigányoznak, és az impotens vagy bizonytalan szexusúak - akiket persze titokban vonz az egész "másság" - buziznak.... Még nem sikerült átvágnom senkit. Nem is törekedtem rá soha. Nem tudok igazán domináns lenni, pedig ránézésre bárki megesküdne rá, hogy én vagyok a főnök, de elég konzervatív a lelkem, ezért nem szoktam csalni, hazudni, sunyítani... Ha valakit a farka vezet, ha ordítanak a hormonjai, ha vadászik, ha úgy érzi, ez neki jár - nem olyan nagy katasztrófa, ha félrelép. Sokkal nagyobb baj, ha a lelke állhatatlan... A férfiak nem szeretik az erős nőket. A férfiak nem szeretik a gyenge nőket. A férfiak nem szeretik azokat a nőket, akik gondolkodnak. Klisék. Ki nem állhatom őket. Van egy csomó pasi, akit nagyon vonzónak tartok, de ágyba azért nem bújnék vele. Ráadásul van néhány olyan is, akiben nincs semmi vonzó, csak és kizárólag az, hogy milyen lenne vele az ágyban... Máig úgy érzem, az életem legszebb, legboldogabb, legnagyszerűbb éjszakája az első volt. A fiú három nap múlva meghalt. Autóbaleset. Azt hiszem, azóta érzem magam kifosztottnak... Mi a francot keresek én itt? Az Anyuhoz annyira nem illik ez a hely! Nem akarok elszakadni tőle! Ő volt eddig az egyetlen emberi lény, akinek valóban fontos voltam... Én szeretkezés után sem nagyon tudok mit kezdeni a túlcsorduló érzelmeimmel, hát még akkor, amikor valami olyasmi történik velem, ami egyszeri és megismételhetetlen... Érzek. Nagyokat. Őszintén. Hittel. Nem csalok. Ha valamiért elmúlik a dolog, megköszönöm az együtt töltött időt, és továbbmegyek. Békével. Ha hagyják. Sosem nézek vissza, és sohasem kezdek újból. Nem politizálok és nem harcolok. Mindkettőt reménytelennek tartom. Vállalom az illúziókat, de ha szertefoszlanak, megsiratom őket és kész. Nehezen szeretek, de akkor nagyon bátran! Megalázni nem hagyom magam. Kikérem magamnak, és odébbállok. Ennyi