A szépséges Tarnóczy Sára és Mikes János tragikus szerelmének szorongató történetében egy régi krónika száraz adatai elevenednek meg, romantikus költői varázzsal. Mikes János egy éjszakán, öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, s másnap felismeri benne régi, egyszer látott, eszményi szerelmesét. Ekkor, hogy öccsét megkímélje a csalódástól, oktalan nagylelkűséggel megtagadja szerelmét s ezzel nemcsak saját magát, hanem a fiatal lányt is szerencsétlenné teszi. A tehetetlenül vergődő, boldogtalan Sárát végül anyjának, a képmutató, fanatikus és kapzsi Tarnóczynénak elvakult gyűlölködése pusztítja el, majd egy iszonyatos, tébolyult ámokfutás végén maga "az árva özvegy" is élettelenül roskad össze.
Kemény nagy költői erővel és művészi igényességgel teremtette meg a nyomasztóan komor hangulatú regény sajátos világát, s csontig hasító elemzéseivel ma is csodálatra késztet. A lélek legrejtettebb zugaiba is behatol, fáradhatatlanul kutatja a jellem mélyen lappangó hőforrásait, az addig feltáratlan rétegeket, az ismeretlen erők eredetét és hatását, hogy megismerje és megismertesse a végtelenbe csapó emberi szenvedély anatómiáját.