Kelényi Béla - Az elmandalásított világ I–II.

Mit jelent valójában a mandala? Több-e, mint az univerzum szimbolikus ábrázolása? És hogyan válhat a gondolkodás, a művészet vagy akár a gyűjtés egyfajta „mandalaszerű” kereséssé?

Az Az elmandalásított világ kétkötetes munkája a mandala fogalmából kiindulva egy átfogó szellemi térképet rajzol fel. A szanszkrit eredetű kifejezés elsődleges jelentése – középpont köré szerveződő kör – a tantrikus buddhizmus hagyományában szigorúan strukturált, szimbolikus architektúraként jelenik meg: a beavatott gyakorló a háromdimenziós palota alaprajzát követve idézi meg a buddha-állapotot megjelenítő istenségeket. A mandala azonban nem pusztán kozmikus modell, hanem egy transzcendens valóság jelképe: a tapasztalati világ mögött rejlő tudati tér, amelynek középpontja a tiszta, tudatos jelenlét.

Kelényi Béla tanulmányai ezt a középpontot és a köré szerveződő szellemi környezetet kutatják. A kötet írásai a vallási és a világi művészet határterületein mozognak, idegen világokat vonnak saját értelmezési körükbe, és vizsgálják, miként formálhatók át a külső hatások belső képpé. A műgyűjtés, a határokat átlépő gondolkodás és az ismétlődő motívumok mentén kibontakozó összefüggések mind egy nagyobb, mandalaszerű struktúra részeivé válnak.

A két kötet nem csupán egymástól független tanulmányok gyűjteménye, hanem fokozatosan kibomló értelmezési térkép: egy olyan szellemi mandala, amelyben a középpont nem kiindulópont, hanem a keresés eredménye.

Ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek a keleti filozófia, a művészetelmélet és a kulturális határterületek iránt, és akik számára a gondolkodás maga is egy bejárható, koncentrikus világ.