“Luke arról kérdezte Amert, hogyan lehet a lélek gyógyításával a testet is gyógyítani. Nem értette, hogyan lenne ez lehetséges, inkább új gerincre lenne szüksége.

– A tested egy gép, te vagy a gépész – kezdte a varázsló. Rámutatott az ágy melletti asztalon elhelyezett számítógépre. – A számítógéped és te, ez jó példa lesz. Valójában a géped nem árthat neked, de ha nem tudod megfelelően kezelni, ha nem érted, mi történik vele, nagyon mérges és nagyon elkeseredett lehetsz. Olyan dühössé válhatsz, hogy végül elpusztítod. Akkor pedig igazán boldogtalan leszel.

Luke a fejét lassan a monitor felé fordította.

– Az elsőt földhöz vágtam, és tönkrement. Akkor nagyon sírtam – mondta halkan.

– Miért tetted? – kérdezte Amer. Tudta a választ, de a fiúnak kellett kimondania.

– Mert nem volt kép… Anyu letörölgette, mert én nem tettem… meglazult az egyik kábel… Ezért.

– Jól mondod, pontosan erről beszélek. Nem értettél hozzá eléggé, a tanácstalanság feldühített, elvesztetted a fejed, és kárt tettél valamiben, amiben nem kellett volna – foglalta össze a varázsló. Luke ránézett, most igazán érdekelte, amit mond. – Amitől persze nem lett jobb, hanem rosszabb lett. Ez mindig így történik, bármiről legyen is szó, mindig ugyanolyan. Nem értesz valamit, mert nincs elég tudásod, elég tapasztalatod róla, ezért tanácstalanná válsz, majd elveszíted a fejed. Ilyenkor vagy elmész, vagy feldühödsz, és megpróbálsz kárt okozni.”