Bő évtizeddel az Ipiapi atya evangéliuma után újabb meghökkentő bibliai parafrázisokkal jelentkezik Kamarás István. Ezúttal a karácsonyi történet motívumait és központi üzenetét helyezi bizarr módon mai körülmények közé. Ezért aztán a megszokott angyalok, pásztorok és királyok mellett felbukkan pingvin, apáca, sőt még kacsacsőrű emlős, pelikán, tapír, vakegér, hárompúpú teve, lantmadár, buszsofőr, agysebész és emelődaru is. S ha ez nem volna elég, akkor megismerkedhetünk a három zsákos emberrel, a kacsával, a csizmás kandúrral, a kisharanggal és személyesen a böhöm nagy pézsmatulokkal is. Közben pedig a budapesti hajléktalanok Szűz Mária szerepére Janics Natasát kérik fel, és amikor az olimpiai bajnok kajakos ezt elfogadja, akkor ők zúgó „Hajrá, magyarok!”- ban törnek ki. (Jól mutatja a bibliai történethez képest felgyorsuló időt, hogy kis hazánkban immár nem köszönti ez a buzdítás Janics Natasát.) A barlangistálló mellett pedig hósipkásan ott toporog Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, aki ugyan József szerepét nem fogadta el, de annál boldogabban jeleníti meg az agg Simeont… Ha figyelmesen nézzük ezt a tódításaiban is mélyen őszinte könyvet, akkor az egyik rajzon a szerző arcát is felismerhetjük. Nem a nemzetközileg jegyzett vallásszociológusét, hanem az atyai jóbarátét, a testvérét, aki büszkén vállalja az OJD címet: ő az Ordo Joculator Dei, vagyis az Isten Bohócainak Rendje tagja. Örülünk, hogy annak az egyháznak a kiadója jelentetheti meg ezt a könyvet, amely közösség Kamarás István szerint egy, az egyházak számára sok kísértést kínáló korban is igyekszik hitelesen megélni a jézusi hitet.
Fabiny Tamás püspök