Juhász Zsoltot pár sorban bemutatni szinte lehetetlen feladat. Zsolt már gyermekként utazások hosszú sorát álmodta meg, valósággal falta a Világjárók sorozat köteteit, és felnőttként sem felejtette el megvalósítani álmait. 1994-ben indult első útjára, akkor épp stoppal. Azóta utazásaihoz minden létező járművet igénybe vett. Folyami uszályon lakott Párizsban, aludt puccos, sok csillagos luxus szállodában csakúgy, mint folyóparti nyomornegyedek viskóiban.
Bejárta kerékpárral Észak-Afrikát, bebarangolta Európát és a Balkánt, több alkalommal járt az Északi sarkkörnél, megmászta Európa legjelentősebb hegycsúcsait és összes működő vulkánját, 14 alkalommal járta végig az El Camino zarándokutat. Képzett hegymászó, lelkes természetvédő és a Geonauta Baráti Társaság alapítója.
Most a 150. külföldi utazásánál jár, volt, amelyik két napig tartott, volt, amelyik két évig. Számára a pénz a távolsággal, a megtehető kilométerekkel, az utazással és az új élményekkel egyenlő.
Most megjelent könyve a trabantos világjárások sorozatának első kötete, melyet meleg szívvel ajánlunk minden olvasónak.

Nem egy megalomániás 3000 köbcentis, 250 lóerős, 40 000 eurós új autó. Hanem egy 25 éves, 1100 köbcentis, 300 euró értékű autó félig fémből, félig duroplastból készítve. Mégis ez az autó 2014 januárjában járt az Északi sarkkörön Norvégiában, 2015-ben pedig Afrikában, a Budapest–Bamako-ralin. Célunk ezzel példát mutatni: kevés energia és nyersanyag felhasználásával, minimális környezeti ártalommal, kevés befektetéssel is minden földrajzi cél elérhető.
De kik is vagyunk?
A Geonauta Baráti Társaság 2015 januárjában tartotta 20 éves jubileumát, azaz közel 20 éve járjuk a hegyeket, vulkánokat, zarándokutakat. Természetet védünk, műfészkeket rakunk, madarakat gyűrűzünk és szemetet szedünk. A Millenium Flacon Team mintegy mellékágként 2013 végén született, névadója és apropója pedig egy Trabant.
A Trabantot elsősorban figyelemfelkeltő szándékkal választottuk. Figyelemfelkeltésként a mai mindent felélő-felégető fogyasztói társadalommal szemben. Nem kell nekünk a sokmilliós új jármű, a sok száz lóerő, a digitális technika.
Ezért fotóztuk a Trabantot az Eiffel-toronynál, a Colosseumnál, vittük fel téli időszakban az Északi sarkkör fölé sok száz kilométerrel.

Trabant.
Első pöffenet.
Beülsz és megpróbálsz kinézni az előtted lévő síküveg terméken.
Mi ez? Tank?
Az úgy van, ha a piros lámpánál az első vagy a sorban, magad előtt kihagysz egy helyet, mert ha beállsz a lámpa alá, nem látod, mikor vált zöldre. A többiek azt hisznek, amit, és úgy tülkölnek, ahogy akarnak.
Következő. Szervek. A kormány, mint kezelőszerv megvan. Közvetlenül a mellkasod előtt. Pedálok. Három. Mind a három egy láb alatt. Nem vicc. Mikor megvettem a Trabit, motoros csizmában mentem érte. Nem jutottam el a beszállásig. A tulajdonos hölgy rózsaszín plüsspapucsában vezettem az első benzinkútig. Ott meg a kiszállás lett volna necces, úgyhogy ablak leteker, a kulcs a kutasnak kiad, és amíg megtankoltak, visszahúztam a csizmát.
A felszállási lista következő lépése: húzzuk be az ajtót. A folyamat összetett. Nem nyugati színvonal, azaz ha nem húzod be rendesen, kinyílik útközben. Ha túlliheged az ajtóbehúzást, átdob az anyósba. Túlméret. Ajtó behúzva.

Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom elsősorban a könyvem megírásához szükséges noszogatásért, molesztálásért Moneszkának.
Köszönöm Neked, az olvasónak, hogy kézben tartod eme kezdetleges és nem kicsit mulatságos művet.
Hidd el, a bohóckodásomban benne vagyok én is, és tudd, hogy minden kor bohócának akadt komoly mondanivalója.
Köszönöm Karikátor úr rajzos kiegészítéseit, melyek körmönfont szerkesztésű mondataimat vannak hivatva egyszerűsíteni.
Köszönöm szépen a nemrég elhunyt Györkei Tamás barátomnak, azt az életbölcsességet, melyre még vándorlásaim kezdetén, közel negyed százada tanított:

„Állítólag halálunk előtt néhány másodpercben lepereg előttünk életünk. Éld úgy az életet, hogy ez a film jó sokáig tartson.”

Köszönettel: Juhász Zsolt

Irány Afrika!