Az amerikai történelem utolsó száz évének közelebbi szemlélete azt mutatja, hogy "Vietnam" és "Irak" nem egyszeri történés, hanem azt a mintát fedi fel, amelyből következik, hogy a nyugati világ vezető hatalma egyre nehezebben képes érvényesíteni politikai akaratát.

Az első világháború óta az Egyesült Államok végig abban a helyzetben volt, hogy katonailag minden háborút megnyerjen, de szinte minden esetben kudarcot vallott, amikor arról volt szó, hogy a hadszíntéren szerzett sikereket politikailag értékesítse. Az amerikai vezetési hiányosságok George W. Bush elnök terrorizmusellenes háborújában is súlyos következményekkel járó módon mutatkoztak meg.

Nem teljesült Bush elnök várakozása, hogy az általánosan gyűlölt Szaddam bukása után az irakiak majd lelkesedésben törnek ki, és rögtön bevezetik az amerikai exportcikket, a "demokráciát". Ellenkezőleg, felszínre törtek a síiták, a szunniták és a kurdok közötti régi ellentétek, s az országot importált terrorhullám (al-Kaida) öntötte el.

Washingtonnak valószínűleg bele kell törődnie abba, hogy az iraki háborút nem lehet megnyerni.