Dos ​Passos hatalmas élményanyagot rendezett egymás mellé a könyvben. A panoráma lenyűgözően gazdag, tágas. Az amerikai kapitalizmus „nagy korszakáról” eleven képet kapunk. A társadalom valamennyi rétege megjelenik a trilógiában: ismert személyiségek és ismeretlen áldozatok, a különböző politikai mozgalmak, a különböző eszmék képviselői egyaránt.
A trilógia főszereplői javarészt idealistaként vágtak neki az életnek, aztán útjuk kétfelé válik. A „gazdagok” sikert aratnak, fokozatosan elvesztik idealizmusukat, a könyörtelen önérvényesítés lesz életük célja – a kapitalista társadalom gerincét az ilyen korrumpálódott idealisták alkotják. A szegények is idealisták kezdetben, de a siker elkerüli, a kapitalista világ eltiporja őket.
A trilógiából kiolvasható végkövetkeztetés az, hogy a kapitalista rendszer korrupt, és anakronisztikus, és a jövőt valamiféle radikalizmustól lehet remélni.
Az elbeszélő részekbe – ellenpontként vagy a képzelt anyag hitelesítése céljából – három fogással iktatja be a dokumentumokat. Az „életrajzok” híres amerikaiak pályafutását mutatják be szabad versre emlékeztető stílusban. A „híradók” beszédek, újságcikkek, főcímek, slágerek részleteit „vágják be” az elbeszélésekbe. A „lencsevég” címszó alatt közölt részek az író félig-meddig önéletrajzi benyomásait illesztik a joyce-i tudatáram ábrázolási eszközeivel a narrációba. Ezek a megoldások forradalmasították a XX.század regénytechnikáját.