„A könyv a védikus (keleti, indiai) bölcselet szemüvegén keresztül láttatja a világot. Az első fejezetben bemutatja, ki is az ember valójában, mi a célja, és hogyan érheti el ezt a célt. Aztán a következő kilenc fejezetben ismerteti, hogy vajon a Nyugatból kiáradt jelenlegi korszellem segíti-e az embert a célja elérésében, vagy pedig gátolja azt.”

(Aszlár, a filozófus)

„Nagyon nehezen jutottam át az első fejezeten, az emberen. Csak Tomaj kedvéért folytattam az olvasást. De végül megérte.” (Burtáj, a politikus)

„A könyv egy új ablakot nyit az európai olvasó számára a világra. Még sohasem láttam ezen keresztül az embert, az értelmet, az anyagot, az ösztönerőt, a kapitalizmust, a liberalizmust, a vallást, a demokráciát, a nemzetet és a Keletet. Egyszerre megrázó és felemelő, kesernyés és örömteli, egyszerű és filozofikus.” (Kászon, a lélekbúvár)

„Ha jól értettem a könyvet, akkor erősen megtépázta a Nyugat szellemiségét, talán ki is végezte, és rengeteg érdekes szellemi kaland mellett rámutat arra, hogy a Kelet egyetlen mellékmondata értelmesebb, mint az egész francia felvilágosodás.” (Tarkacsú, a kalandor)

„Ha szellemileg egységet és harmóniát sugároz is a könyv, érzelmileg sokszor hullámvasúton éreztem magam.” (Csagatáj, a lázadó)

„Ez a könyv azt a címet is kaphatta volna, hogy »A keleti szellemi arisztokrácia válasza«. Mert valóban válasz. És hogy mire? Mert nem elég az, hogy a Nyugat évszázadok óta elárulta az abszolút Lelket, és szellemi tévutakon ténfereg, ráadásul az utóbbi századokban kereskedői mohóságtól és hittérítői vakságtól megkergülve a Keletet megalázta, kioktatta, kizsákmányolta és sokszor kinevette.”

(Atakám, a misztikus)