1848-1849 története ma már a magyar nemzeti mitológia egyik meghatározó jelentőségű fejezete. Mítosz ez, hiszen tele van csillogó és drámai jelenetekkel, félelem és gáncs nélküli lovagokkal és hűséges szolgákkal; míg a másik oldalon cselszövőkkel és árulókkal, esküszegőkkel és banditákkal. A 19. századi képes albumokat lapozgatva, mintha egy nagy, többfelvonásos dráma színképeit látnánk: 1848.

március 15-én a nyomda előtt és a Nemzeti Múzeumnál, július 11-én a képviselőházban, szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között, 1849 januárjában a Budapest és Debrecen közötti úton, április 14-én a debreceni Nagytemplomban, május 21-én Budavár falain.

De nem hiányoznak a tragikus vagy rémdrámai jelenetek sem: Zalatna, Nagyenyed, Abrudbánya füstölgő romjai, a zentai halottfej-koszorú, Petőfi a héjjasfalvi úton, a szőlősi (világosi) fegyverletétel, Kossuth búcsúja Orsovánál, és végül az aradi és pesti kivégzések.