"Ne sirassatok, mert tudom, hogy nem hiába halok meg!" Ez a mondat tér vissza leggyakrabban az itt összegyűjtött írásokban. Szerzőjük a hazaszerető és öntudatos francia nép; munkások, diákok, katonák, halászok, parasztok.

Műveltség, társadalmi helyzet, családi viszonyok tekintetében a legváltozatosabb képet mutatják és mégis megdöbbentő és lenyűgöző az az egyöntetűség és azonosság, mely gondolkodásukban és haláltmegvető bátorságukban megnyilvánul.

Lenyűgöző, de nem érthetetlen, mert ők maguk is tudták, szilárdan hitték, hogy vérük, melyet a tébolyult nácik és hazaáruló francia bitangok keze ontott ki, a szabadság talaját öntözi és termékenyíti meg. Ez a hit vezeti őket a hazaszeretetnek és az emberi öntudatnak a legmagasabb fokához, azokhoz a nemes és tisztult gondolatokhoz, melyek e könyv minden sorából visszatükröződnek.

E francia mártírok és szabadságharcosok egy jajszót sem ejtettek sem kínvallatásuk közben, sem a bitófa alatt, de szégyenkezve és undorodva említik, hogy saját népük árulói, francia csendőrpribékek és rendőrkopók fogták el és kínozták őket.

Ők világosan látták és számunkra is ez a könyv legnagyobb tanulsága: a náci és francia tőkésosztály egymást erősítik saját népük árulójaként és velük szemben a győzelmes harcot csak a dolgozó nép egységes

• kommunisták vezette
• frontja vívhatja meg.