A Honvédség 150 éve alatt Budapest mindig a legnagyobb létszámú helyőrség volt. Honvédségünk születésekor, az 1848/49-ben szerveződő alakulatok között már ott találjuk a Pest és Buda önkénteseiből létrejött zászlóaljakat.
Később a Habsburg-házzal történ 1867-es kiegyezés után megalakult véderő első alakulatai is itt állomásoztak. Mindez érthető, hiszen a fővárosban nagy tömegben éltek katonaköteles korosztályok.
A katonák mindennapjai a város lakói között teltek. A gyakorlatok, kivonulások, a Vérmezőn tartott szemlék, a látványos parádék hozzátartoztak a főváros mindennapi életéhez. A nagyszámú alakulat jelenléte, a katonák és polgárok együttélése már a kezdeti időben is megkövetelte a szabályozást, az irányításra, ellenőrzésre hivatott parancsnokság létrehozását.
"Olyan városokban, ahol egynél több nemzetőrségi zászlóaljak vannak (...) terveztessék egy nemzetőrségi térparancsnokság..." - intézkedett 1848. június 20-án a ország miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos.
A szerző a kezdetektől a napjainkig eltelt másfélszáz év történései alapján vázolja fel a csak Budapesten működő szervezet történetét, gazdag dokumentum- és képmelléklettel.
Áttanulmányozva a kötet, nem egy esetben találkozunk eddig nem ismert, nem publikált dokumentumokkal. Hiánypótló munka ez, katonamúltunk olyan területének bemutatása, melyre méltán lehet büszke a múlt, a jelen és a jövő magyar katonanemzedéke.