Az író önmaga határozza meg legfrappánsabban és egyben szellemes-burkolt célzatossággal nagyon is a mai NSZK-ról, a nagypolitika gépezetét irányító és manipuláló erőiről, vezető pénz- és gazdasági embereiről, zárt, de messze ható erőterükről szóló par excellence társadalmi regényének jellegét: "Mivel ebben a regényben minden a képzelet műve, csak a képzelt cselekmény színhelye nem, a szokásos óvó nyilatkozatok egyikére sincs szükség.

A hely vétlen, nem vélheti, hogy érintve van." A helyszín pedig a mai Bonn, a Rajna-parti főváros, amely nem csupán a napi politika központja, hanem e "vidéki főváros" reprezentánsainak magánélete, intimszférája eseményeinek színhelye is a város, ahonnan minden messze kisugárzik a magánpaloták falain túlra; ily módon az emberi kapcsolatok szövevényes hálózatát fonja össze mesteri tömörséggel, szinte végleges, drámai összefoglalásként Böll.

• A főszereplők: miniszterek, bankárok, vezető pártpolitikusok és egyházi méltóságok, valamint a hozzájuk tartozó asszonyok, akik
• amint erre a cím is utal
• az abszolút és eszmei értelemben vett főhősök, s akik többségükben az erkölcsi normák hordozói
• akár a legjobb értelemben vett valláserkölcsi princípiumoké is
• ; a formailag néha a háttérben maradó asszonyok, akiknek legszebb alakjaiban fel-felcsillan a korábbi híresen szép bölli nőalakok emléke is. Az író e posztumusz üzenetében már-már alig leplezett fájdalmas aggodalmát hagyja ránk, s megszenvedett reményé, hogy noha egyik baloldali érzelmű, arisztokra származású, fiatal főszereplője kétségbeesett lázadása jelzéseként multimilliomos bankárok márkás zongoráit töri össze sorozatosan, e jelképes és feltűnő gesztusú rombolás ellenére (és ennek hatására is!) mégis maradnak még ép zongorák Bonnban
• a világon
• , s felhangzik majd rajtuk még újra és ismét, mindig is
• a sok személyes és világtragédia után is
• Beethoven muzsikája. A humánum, a művészet zenéje, mert az nem némulhat el. E kötetzáró fájó-elégikus zenei futamok még sokáig visszhangoznak bennünk, mert Böll, talán megérezve, hogy nem sok ideje maradt már hátra, e lüktető cselekményű, drámai sodrású regényét "a mindenütt vele valóknak" ajánlotta, "ahol csak vannak"
• tehát nekünk is.