A jávai Sangkuriang-legenda egy évezredekkel ezelőtt lejátszódott vulkánkitörés emlékét is megőrizte az indiai származású királyné történetében. Ez a tény máris elegendő magyarázattal szolgál, miért is keltette föl az ókori keleti szerelmes história a szerzőt, Hédervári Péter figyelmét. Hisz Hédervári Péter tudományos szakíróként ismert: vulkán-geofizikus. Most azonban vérbeli szépíróként mutatkozik be.
Régies zamatú, keleties bájú, de mégis modern regényt formált az indonéz legendából. Máskülönben az alapul vett történet Hédervári feldolgozásában nem is annyira indonéz, mint inkább indiai: a két főhős, Aparadzsitá hercegnő és Rámakrishna mintha a klasszikus indiai irodalomból léptek volna elénk. Romantikus barátságuk története, amely sorsszerűen végződik ugyan tragikus epizóddal, de amely mégsem komor fatalizmust sugall, hanem mindvégig reményt áraszt, remek alkalmat ad az írónak egyrészt arra, hogy az indiai kultúra iránt érzett vonzódását alkotó módon "bizonyítsa", másrészt pedig arra, hogy az oly távolinak tetsző, hagyományosan csodás elemekkel át- meg átszőtt világnak racionális, modern - s minden közvetlen erőltetettség nélküli - természettudományos magyarázatát adja. E "magyarázat" azonban a művészi ábrázolás módszereivel történik, mindvégig lebilincselően, szórakoztatva.