Az Altaj titokzatos, gyönyörű vidék Szibéria déli részén, a mongol és a kínai határ hegyóriásokkal csipkézett csücskében. Hátát nekiveti a világ legmagasabb hegyvonulatának, mély völgyeiben ered Szibéria leghatalmasabb folyója, az Ob, sziklái aranyrögöket és ezüstereket rejtenek, gazdagságát a mondák szerint hatalmas griffmadarak őrzik, s ködös hegycsúcsain az ősi istenek vertek tanyát. A tajgában, a világ legnagyobb összefüggő erdejében ma is ritka az emberi település, sztyeppjén vadon terem a tulipán, és susogó szellő simogatja az árvalányhaj ezüstjét. Több mint negyedmillió éve él itt ember, s a hegyek övezte ellentmondásos vidék az emberiség egyik legősibb bölcsője, ahol - szinte már szimbolikusan - ma is valami új születik. A szerző az 1980-as évek elején bejárta a szibériai tajgát, hajózott a jégkorszak előtti időkre emlékező magashegyi tavakon, vallatta a vadtulipános sztyeppet, betért az ősember lakóhelyére, és kutatta a rokonság szavait a régi dalokban és mondákban.
Haynal Kornél, az ismert újságíró, az Altaj változatos vidékeiről írva mélyen ás az ősi múlt történetébe, s végigvezeti olvasóit az altaji kultúra évezredeket átfogó ívén. Betekintést nyújt az altaji családok otthonaiba, beavat mindennapjaikba, azt sugallva, hogy ott távol is a miénkkel rokon világban járnak.