Hézagpótló könyvet tart a kezében az olvasó. Ha valamire illik ez a kifejezés, akkor erre a kötetre nagyon ráillik. De kevés csak ennyit mondani. Íme, egy tanulmánykötet, amelynek felszabadító hatása lehet – bízom benne, hogy lesz is – a lelkekre.
Negyven évvel a fasiszta iszonyat után tárgyilagos eszmecseréket, vitairatokat, esszéket, tudományos értekezéseket olvashatunk a zsidóságról, főként a magyarországi zsidók történetéről, helyzetéről. Az embereknek arról a csoportjáról van itt szó, amely Európában kevés híján majdnem teljesen elpusztult a világtörténelem legaljasabb politikai rendszerének fajelméleten alapuló népirtó programjától.
A finánctőke lealjasodott söpredékhatalmának, diktatúrájának volt egy segédcsapata apokaliptikus tettének végrehajtásához, ez pedig az előítéletek serege volt, amelynek hadrendje mögött felsorakozott a közöny, a „nem az én dolgom” hányavetiségével együtt a gyávaság, a cinizmus, a „nem tudhattam, hová vezet” gondolkodásmódja. Ez a kötet elsősorban erről az előítéletről tudósít.