A háború szörnyű esemény a népek életében. Nemcsak nemzetek sorsát befolyásolja, hanem döntő módon beavatkozik minden ember életébe.

A katona a háború viselője, és szükség esetén köteles az életét is kockára tenni. A háború nem kérdez jövőről, társadalmi hovatartozásról vagy politikai felfogásról. Mindenkinek a legtöbbet kell adnia, mert ha egyszer a háború kirobban, mindenki az „én vagy te” törvénye alá kerül és életösztöne arra készteti, hogy ennek megfelelően cselekedjék.

Németország történelme bővelkedik olyan emberekben, akik túlnőttek önmagukon, akik nem ritkán az életüket áldozták fel a háborúban. Ezek az emberek nemzedékeken át eszményképei voltak az ifjaknak, akik igyekeztek hozzájuk hasonlítani és válságos időkben példájukból erőt meríteni.

A legmagasabb német vitézségi kitüntetés adományozása – a Vaskereszt Lovagkeresztjéhez Kardokkal és Briliánsokkal ékesített Tölgyfalomb – a rendkívüli katonai teljesítmények elismerése volt.

A háború utáni időszak éhséget és mérhetetlen nyomort hozott Németországra. „Egy olyan szellemi világ omlott össze, amely addig a lét lényegét adta. Így merültek feledésbe azok az emberek, akik a jó ügybe vetett hitükkel önzetlenül kockáztatták az életüket. Teljesítményeik vitán felül állnak, önzetlen odaadásuk megkérdőjelezhetetlen maradt.