Az idei év, 2009 emlékezetes, legalábbis számontartásra érdemes esztendő minden magyar ember számára. Kétszeresen is az. Egyrészt azért, mert a Magyar Köztársaság Nemzeti Emlékezet Programjáról (2004-2010) szóló, 1127/2003. sz. kormányhatározat 2009-et a magyar nyelvújítás vezér- alakja születésének 250. évfordulójára emlékezve Kazinczy-emlékévnek nyilvánította, másrészt pedig mert a Balassi Intézet ehhez kapcsolódó kezdeményezése nyomán a kulturális és oktatási miniszter ezt az évet A magyar nyelv éve elnevezéssel is felruházta, s ilyen módon is kiemelte, talán annak is köszönhetően, hogy A Magyar Nyelv Múzeumában, amelynek a hivatalos megnyitóünnepsége az elmúlt évben volt Széphalomban, ez évben nyílik meg A ma- gyar nyelv múltja, jelene és jövője című, nagy érdeklődéssel várt állandó kiállítás.
Mivel az említettek következtében - egyébként teljesen megérdemelten - az egész évben megkülönböztetett figyelem irányul a magyar nyelvre, két civil szervezet, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Honismereti Szövetség elhatározta, hogy közösen két kérdéssel fordul a világ magyarságának számos olyan jeles személyiségéhez, aki megítélése szerint íróként, művészként, tudósként, közéleti személyiségként felelősséget érez anyanyelvünk iránt.