A ​fotóművészetet kedvelők nagy örömére Magyarországon az utóbbi évtizedben szebbnél-szebb fotókönyvek, albumok jelentek meg a régi és híres fényképészek életművéről. Az avatott szerzők sokszor sokéves kutató munka után adtak teljes körű bemutatást egy-egy már közismert fényképész működéséről. A magyar női fotográfusokkal és alkotásaikkal is foglalkozott egy emlékezetesen szép kötet – de ebben Bäck Manci nem szerepel.
Hogyan lehetséges, hogy most e szerény kötet, egy országosan szinte teljesen ismeretlen, az imént említett összefoglaló műben sem szereplő fotográfusnőnek kíván emléket állítani? Elmondom. Adódik ez abból, hogy jómagam Szegeden születtem, és mint ahogy a kötetben szereplő felvétel bizonyítja, Bäck Manci gyermekkoromban rólam is készített felvételt, édesanyám társaságában. Mivel mindkét szülőm több mint három évtizeden át gimnáziumi tanár volt Szegeden, az akkor még nyolc osztályos leány középiskolában – sorra tanították a város minden családjának gyermekeit. Sokat hallottam tőlük, a később előttem is ismerősen hangzó nevekről. Bäck Manci fotográfus leánya, Szekerke Mária is kedves tanítványuk volt. 1997-ben újra kapcsolatba kerültem dr. Szekerke Máriával, aki már több évtizede Budapesten élt, s szegedi időszakából jól ismert engem, mint tanárnőjének, Margit néninek (=anyám) egyetlen fiacskáját. Két ízben is kellemesen elbeszélgettünk a Bem utcai lakásán, ahol együtt élt édesanyjával, a volt szegedi fotográfussal, annak 1989-es elhalálozásáig. A sorsot irányító jelnek lehet felfogni, hogy látva érdeklődésemet, megajándékozott három Bäck Manci alkotással, nevezetesen Király-König Péter, Mezei Mária és Erdei Ferenc portréival. Lassan érlelődő elhatározás nyomán 2001-ben összeállítottam és megjelentettem egy kötetet Kis Fotótéka címmel, melyben az egész oldalakon reprodukált 105 fotó között az említett három Bäck-felvétel is szerepelt. A kötet még szakkörökben is érdeklődést keltett és a három neves egyénről készített szegedi Bäck-portrét többen kiemelték és dicsérték.