Gáncs Nikolasz és Zsidákovits Judit kalligráfiáról írott könyvének, ennek a páratlan, két évtizede tartó munkának az volt az egyik célja, hogy a japán kalligráfia témáját eredeti források és nyugati értelmezések felhasználásával átfogóan feldolgozza.

Másik elhatározása, hogy összegző műként vonzó legyen azok számára, akik érdeklődnek a japán művészetek, a vallás, a zen, a gyakorlati megvalósítás mozzanatai, távlatai és módszerei iránt, és mindezeket úgy ábrázolja, hogy teljes egészében kerülje a túlzóan intenzív értelmezéseket és mégis olvasmányos, ugyanakkor alapos maradjon.

A mű a zen buddhizmus hagyományvonalára fűzi fel a kínai írásbeliség fejlődését a csont és pecsétírástól, a bambusz, majd a papír megjelenésével a reisho, vagyis az udvari íráson keresztül a különféle stílusok megjelenéséig, egészen Wang Xizhi (303-361) koráig, ami a kalligráfia művészetté alakulásának is tekinthető. Amikor a 6.

században a kínai írás különböző stílusú formái eljutottak Japánba a buddhizmus különféle irányzatainak megérkezésével egy időben, az olyan erőteljes írás, és vele párhuzamosan festészeti stílusvirágzást indított el a szigetországban, amely több gazdag évszázadon áthajolva a jelenben is kimagaslóan hat.

A könyv számtalan erényei között a zen szellemétől áthatott mesterekről összegyűjtött anekdoták mellett, amik egyedülálló hozzáférést adnak a megvilágosodás szellemébe, megtaláljuk a kalligráfia gyakorlására vonatkozó alapismeretek leírását is, a testhelyzettől kezdve a nyersanyagok és technikák bemutatásán át az alapvonások ismertetéséig, amik elvezetik az olvasót a kalligráfiai mintákig.

A több mint 600 oldalas publikáció mondanivalóját 260 kép árnyalja és teszi felejthetetlenné. Ivanics Zsolt