Somogyszilnak az a történelmi szerep jutott, egyrészt a korszerűen gazdálkodó Hunyady uradalom másrészt lakosságának sajátos összetétele alapján, hogy a körötte lévő somogyi és tolnai községeket magához integrálja. Virágzó gazdasági és kulturális élete révén politikai centrum is lett, a civil szervezkedésekhez a falu önmaga adta nemcsak a szellemi, hanem az anyagi tőkét is. Ám a felfordult világ nem könyörült a mi falunkon sem, zilált körülmények szaggatták szét a valaha békében élő, egymás iránt toleráns, szorgalmas népet.
Vajon el lehet felejteni azokat az érzéseket, amelyek mindkét oldalon feltolultak a kollektív bűnösöknek bélyegzettek, egymás ellen
kijátszottak lelkében? Sokáig volt ennek visszhangja. De amikor az én korosztályom nagyobbacska iskolás lett, már újra béke volt a lakosság körében.
A falut annyira megtépázta a történelem, hogy csendben, gubbasztva ült a dunántúli dombok között. És akkor történt valami, magunk sem hittük…Vége lett annak a világnak, amiről azt gondoltuk, unokáink is látni, sőt élni fogják. Jó páran hisszük, felfelé vezet az út. Ha mi, az idősebb generáció nem is tudjuk már életünk útját visszafordítani, a fiatalabbak még megtehetik.