Az Fortunatusról íratott igen szép nyájas beszédű könyvecske főhőse Fortunatus, egy elszegényedett ciprusi nemes fia, akit kalandvágya hajt, hogy tizenöt évig tartó bolyongás után térjen csak vissza hazájába. A hosszú évekig tartó utazás során bejárja Bizáncot, Törökországot; Velencétől Londonig jut; Indiába merészkedik.

Kitűnik társai közül, végül egy szerencsetündér jóvoltából önállóan folytathatja útját. Gyilkosságba keveredik ártatlanul, életveszélyben forog, esze és főleg szerencséje minden akadályon keresztülsegíti. Amikor hosszas és kalandokban bővelkedő útjáról hazatér, nyugodtan letelepedhet, családot alapíthat.

Halálával nem zárul le az eseménysor, hiszen nemcsak ő, hanem a két tárgy is főszereplője a regénynek: az erszény, amely jómódját és sikeres hazatérését segítette, soha nem fogy ki, a süvegecske amely bárhová eljuttatja, ahol lenni szeretne. Fiai öröklik ezeket a segítőtársakat, de nem úgy használják, ahogy kellene, ez sodorja a halálba őket, amivel az erszény és süveg varázsereje is megszűnik.

A kedves és nyájas história az szép Magelónáról… és egy Péter nevű vitézről szintén bővelkedik a fordulatokban, utazási eseményekben, kalandokban. De ebben a regényben nem a kalandvágy hajtja a hősöket. Péter, provence-i gróf hírét hallja Magelónának, a nápolyi király gyönyörű leányának, és útra kel, hogy megismerkedjen vele.

Lovagi tornákon győzedelmeskedik, és természetesen nemcsak ő, a királylány is szerelemre gyullad. Mégis akadályok egész sorát kell leküzdeniük, míg a vitéz oltár elé vezetheti a királylányt. Megszökteti a királyi udvarból, de útközben kényszerűségből elválnak útjaik, míg bolyongás, vándorlás, különféle próbálkozások után végre – véletlenül – egymásra találnak ismét.