Keresve szellemi, erkölcsi, anyagi hanyatlásunk legmélyebb okait, közös hitvilágunkat tettem vizsgálódásom tárgyává. Talán az nem kérdés, hogy az európai ember hitvilágát a Biblia határozza meg. Ennek alapját, a Szentírás alapvetően két részére, az Ó- és Újszövetségre alapozódó eszmerendszert judeo-krisztianizmusnak nevezik. Ebből kiindulva megvizsgáltam mindkét szövetség „erkölcsi kódexét", mert meggyőződésem volt, hogy itt kell keresnem erkölcstelenségünk hibás fundamentumát. Hogy lehet a „ne ölj" parancsát tömeggyilkosság után kőbe vésnie annak, aki elkövette a tömeggyilkosságot, majd a „tanítványnak," a törvényt összetörve folytatni a bővített testvérgyilkosságot? Másrészről, hogy materializálódhatott a szeretet elvárása torz, evilági, fegyvereket is megáldó nemzetközi anyagi hatalommá?

Mint a pszichoanalízisben szokás, az értelmezést a páciensre - ez esetben az olvasóra bízom. Saját választ kell találnunk, mert már nem álomfejtést kell végeznünk, annak ideje elmúlt, hiszen ,, ... minden álomnál több a valóság". (Karinthy Frigyes: Előszó) A szent könyvből vett idézetek mellett sokat idézek a magyar irodalomból, remélve, hogy ezek a verssorok talán még ismertebbek. Meglepő, hogy szépirodalmunk visszafogottan, de mennyire mélyen szakrális. Talán vannak, akik ezen a szellemi kapun át könnyebben jutnak el sajátoméhoz hasonló lelki felismerésekhez.