A török hódoltság külön történelmi korszak a magyar nép életében, minthogy a XVI-XVII. század java részét felölelte. A magyar őstörténeti kutatásokkal párhuzamosan igen nagy tudományos érdeklődés nyilvánult meg a hódítók történelme, nyelve, élete, szokásai iránt. Így érthető, hogy Magyarországon a török írott források kutatása is immár fél évszázados múltra tekinthet vissza. E korszak régészeti és művészettörténeti emlékeire viszont régebben nem sok gondot fordítottak: módszeres gyűjtésükről sem beszélhetünk a legújabb évtizedekig.
Érthető tehát, hogy még az ország legjelentősebb gyűjteményében, a Magyar Nemzeti Múzeumban is viszonylag csekély számú anyag képviseli a török iparművészetet. A múzeumi leltárkönyvek adatai alapján régészeti lelőhelyekhez köthető emlékek is jobbára közelebbi lelőkörülmények megjelölése nélküli, úgynevezett szórványleletek. A török műtárgyak értékes hányada régi magángyűjtők lelkes tevékenységét dicséri, s ajándékozás és vásárlás útján került a Múzeumba. Legújabban a rendszeres ásatások is értékes agyag-- és rézműves emlékekkel gazdagítják a Magyar Nemzeti Múzeum török gyűjteményét.