Lelkibeteg és megtört emberekkel végzett munkám során újból és újból azt tapasztaltam, hogy gyógyíthatatlannak tartották a világot, vagy legalábbis a saját kicsiny világukat. Ez azonban megváltozott, amint könnyen érthető formában megismertettem velük Viktor E. Frankl antropológiáját és filozófiáját. Bátorságot merítettek, szuverénebbek és kezdeményezőbbek lettek, és olykor arra is képessé váltak, hogy Frankl példáját követve személyes tragédiájukat győzelemmé alakítsák. Modern pszichológiai szóhasználattal azt mondhatnánk, hogy rezilienciájuk újjáéledt. Mert a reziliencia azt jelenti, hogy egy ember képes megbirkózni keserves sorsával, képes arra, hogy elapadó forrásainak maradékából úgymond megelégedésre szolgáló új életet építsen. Ez a könyv ilyen emberekről szól. A pszichoterápiás tanácsadás során találkoztam velük, és feljegyeztem történeteiket – kiemelve ezeket sok hasonló eset közül –, hogy nyomatékosítsam Frankl mondását, amely szerint „világunk nem egészséges, de gyógyítható”.

Részlet az Előszóból