A modern társadalmakban – a jólét és a technikai fejlődés nyújtotta kényelem növekedésének ellenére – egyre elterjedtebbé válik az úgynevezett noogén depresszió. Ez azonban különbözik az idegrendszeri működés zavara vagy egy súlyos veszteségélmény következtében fellépő depressziótól: az érintettek feleslegesnek érzik magukat, az életüket pedig üresnek, értelmetlennek, jövő nélkülinek látják. Hátterében a megtartó és cselekvésre sarkalló értékek elvesztése áll, valamint az, hogy az érintettek számára hiányzik az élet sója, az az egészséges feszültség, amit olyan értelmes feladatok hoznak létre, amelyeket maguk elé tűznek és amelyek örömmel tölthetnék el őket.
Elisabeth Lukas logoterapeuta – egyúttal Viktor E. Frankl tanítványa és gondolatainak szakavatott tolmácsolója – elénk tárja ezeket a mind egyéni életünkben, mind társadalmi síkon megjelenő összefüggéseket, és megmutatja a válságból kivezető utat. Történetekkel szemlélteti, hogy mindannyiunk életében számos olyan pozitív lehetőség rejlik, amelyek hívását meghallhatjuk és elfogadhatjuk. Hiszen – Frankl alapvetéseit követve – a sikerült élet az, amelyben az értelemteljes tevékenységek nyomán kibontakozhatott az értékteremtés és az örömök megtapasztalása.