Két éve a magar nép életének ledokumentálására utaztam el Nepálba. Mikor már csak néhány nap volt hátra a kutatásra szánt időmből, jöttem rá arra, hogy a magarok mellett a gurungok is a rokonaink. E két nép életéről, szokásairól született meg az előző könyvem. Mikor vége lett a kutatómunkámnak, már tudtam,

• és ezért tértem vissza az ő életüket is ledokumentálni
• hogy még él 4-5 nép Nepálban, akik szintén ugyanarról a vidékről érkeztek jelenlegi lakhelyükre, ahonnan a magarok ill. ahol nekünk magyaroknak is az őshazánk volt. Tudtam, hogy hasonló a névalkotásuk, rettenthetetlen harcosok, fegyverük az íj, lovas népek, főzik és isszák a pálinkát, földbe temetkeznek, sámánjaik vannak és nekik is mondoloid típusú arcuk van, mint a magaroknak. A székely házakhoz hasonlóan a házak tetejét díszítő egyenlőszárú keresztek és "Bábel tornya" legenda lepcha változatának megismerése már csak "hab volt a tortán"...