Remek trükköt választott az író a főként anekdotákból, népmesékből ismert

• s minthogy mesésen, tehát idealizáltan félre is ismert
• nagy király személyiségének, kormányzási módszerének bemutatására. A trükk lényege: nem a királyról ír, hanem két főhős életébe beleszőve, mintegy epizódszerepre korlátozva jeleníti meg, s csak a kötet végén válik mindent elrendező, isteni tekintéllyé. A történet főhőse két diák: két ellentétes jellemű és hajlamú ifjú, akik között közös ferrarai tanulmányaik során született életre szóló barátság. Egyikük igazi tudós alkat; csillagászatot, alkímiát tanult, s ez a tudománya a regény bűnügyi szálának pozitív főszereplőjévé teszi: megakadályozza, hogy szerettet mesterét egy elvetemült aranycsináló kiforgassa vagyonából. Az aranycsináló mesterkedéseinek bemutatása közben megismerkedhetünk az alkímia mágikus-misztikus tudományával, évszázadok leghőbb vágyának, a kincsszerzésnek eme sok valódi tudást is követelő szemfényvesztésével. A horoszkóp tudományában való jártassága egy többszörös gyilkosság és egy pusztító gyújtogatás tervét hiúsítja meg. A másik főhős deákos tudománya ellenére katona szeretne lenni, ezért mindent elkövet, hogy szelleme mellett testét is eddze. A két diák életében a beteljesedést a Mátyás udvarába való bekerülés hozza meg. A tudós ifjú a király fő csillagásza lesz, harcrakész barátja pedig a király első számú titkára és apródja. Ilyen minőségükben hajtják végre életük legnagyobb tetteit: a tudós leleplezi a gyilkost, az apród egy csata során megmenti Mátyás életét. A fordulatos cselekménybonyolítással megírt regény szórakoztat, izgalomban tart, és közben
• szinte észrevétlenül
• számtalan új ismerettel gazdagítja a reneszánsz korról alkotott képünket.