Akadnak gondolatok, töprengés-folyamatok, amelyek nem tudnak vagy nem kívánnak versbe emelkedni. Beérik a rögös-kátyús anyafölddel. Akkor vannak igazán elemükben, akkor hatékonyak, ha hagyják őket más formába rendeződni. Én hagytam. Íme a vallomások, vajúdó megoldáskeresések, eszmefuttatások, fejtörések, ostorozások, elemzések közös dolgainkról - prózában.
Vállaltan sarkított a fogalmazás, és bevallottan szubjektív. Szándéka a megvilágítás, a világ egy lehetséges, ám megszenvedve kialakított nézőpontból való megközelítése vagy éppen távol tartása, nem pedig az Olvasó egyetértésének agresszív kikényszerítése.
Úgy vélem, ezek az írások mégis hiteles látleletei a születésem óta eltelt ötven esztendőnek; kordokumentumok a társadalom felületi mozgásáról vagy éppen a mélybeni mozdulatlanságáról, netán mozdíthatatlanságáról. És dokumentumai az ebben a közegben élő-vegetáló anyagi költő szellemi önmegteremtésének, személyiségfejlődésének, ha egyáltalán van ilyen. Utóbbi, az én értelmezésem szerint nem jelent mást, mint a változtatásba, a megválthatóságba vetett hit lankadásának, kopásának ütemét, mértékét.