Könyvgyűjteményeink, könyvtáraink története a magyar művelődés történetének alapvetően fontos láncszeme. Eddig azonban senki sem vállalkozott rá, hogy összefoglaló képet adjon róla – sem ismeretterjesztő, sem tudományos szinten.
ezt a hiányt hivatott pótolni ez a kötet, mely hitelességét illetően tudományos szintű, de olvasmányos stílusa révén az ismeretterjesztés funkcióját is betölti. Hézagpótló tehát, mind a széles nagyközönség, mind a szakemberek számára.
A könyv három kiváló, nagy tekintélyű tudós munkája, Csapodi Csaba, a kódexek és ősnyomtatványok hírneves specialistája a kezdetektől 1711-ig terjedő korszakról írt: a szerzetesi, a humanista gyűjtemények, egyházi és főúri könyvtárak történetét foglalja össze. Tóth András a Rákóczi-szabadságharc leverésétől a kiegyezésig ívelő fejezet (1711-1867), könyvtárainak történetét ismerteti.
Vértesy Miklós két fejezet alkotója: a kiegyezéstől a felszabadulásig (1867-1945) és a felszabadulástól napjainkig terjedő időszakról ad igen szemléletes képet.
Munkájukban természetesen ábrázolják a tárgyalt korszakok művelődéstörténeti-történelmi hátterét is. Könyvük tehát egyszersmind a magyar olvasás, a magyar olvasó története: érdekes, tanulságos, viharos, mint maga a magyar kultúra sorsa.