ÖSSZEFOGLALÁS. Áttekintésünk után összegezhetjük az eredményeket. A nyelvjellemző elmésségekből indultunk ki. Ezek gyakran fel-felsziporkáznak, de mint nyelvünk  alkatáról szóló értekezésében (Mi a magyar? 193) Zsirai Miklós kimutatta, annyira a nemzeti érzékenységhez, ízléshez, elfogultsághoz, vagy esztétikai eszményhez igazodnak, hogy a tárgyilagos kritika előtt nem igen állják meg a helyüket. De azért előfordul, hogy az elevenre tapintanak. A tudományos igénnyel fellépő munkák sem mennek sokkal többre. Szembesíthetünk nyelveket, megállapíthatunk bizonyos egyéni sajátságokat, jellegzetességeket, szert tehetünk több-kevesebb részlettanulságra, de sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ingoványos talajon járunk, mert hiányzik az abszolút összehasonlítási alap, a zsinórmérték, továbbá, mert a kutató szempontjából, szakismereteiből, egyéniségéből adódó megkötöttségek mindig kiküszöbölhetetlenek maradnak...